Az évkörben sokaknak a november a legnehezebb hónap: esős, sötét, hideg és nyirkos. Bejön igazán a hideg, korábban gyulladnak fel a lámpák, de még nincs itt az ünnepi időszak, ami adventtel beköszönt majd. Még nem készülődünk, még „csak” lezárunk vagy rendezkedünk. A tél kezdő hónapjának is számíthatjuk, hiszen a téli napforduló a november-december-január hármas közepére esik, és tankönyv szerint a november őszi hónap, de figyeld meg, Te mit érzel. És engedd meg magadnak, hogy ha úgy érzed, téged már a télbe vigyen.
„nézz fel az égre és kapcsolódj”
A női jógában a ciklusjóga alapján az ovuláció és a vérzés közötti időszak tartozik ide, amikor a PMS is beköszönt(het), amikor saját magunk számára is kiszámíthatatlanná válhat a viselkedésünk, amikor nehezen bírjuk azokat a lelki és fizikai kihívásokat, amiken máskor simán túllendülünk, észre sem vesszük, vagy simán megugorjuk őket és még jól is esnek. Ez most nem megy. Se novemberben, se a luteális szakaszban. És megfigyelheted azt is, hogy a telihold után a sötét holdig vezető időszakban sem. Most (2024-ben, amikor a cikket írom) éppen ebben a szakaszban van a hold, nézz fel az égre és kapcsolódj. Ez az úgynevezett Varázslónő időszak, amikor nagyon nem mindegy, hogy mibe visszük a felszabaduló energiáinkat. Építünk vagy rombolunk vele. Kifelé vagy befelé. Az önkifejezés időszaka is tud ez lenni, amikor nem annyira kívánjuk a hétköznapi teendők körforgását, a napi feladataink rutinjának ellátását, és inkább egy kis varázslatot csillantunk beléjük. Dúdolva-elmélázva (befelé figyelve) mosogatunk, úgy járkálunk a lakásban, mintha ott sem lennénk. Szívesen veszünk kézbe ecsetet vagy naplót, és kifejezzük, amit belül érzünk. Vagy mozgásba visszük. Vagy hagyjuk magunkat rángatni a belső világunk által és csillapítás nélkül, azonnal kiengedjük a külvilágba, ami bennünk történik. Ilyenkor jobb esetben furcsán néznek ránk, rosszabb esetben családi, munkahelyi viták, konfliktusok születnek tetteink, szavaink nyomán.
„sütiillat egy Varázslónő keze nyomán”
Bármilyen művészeti tevékenység építő és támogató lehet ilyenkor, és ne feledkezzünk meg arról, hogy egy nagyobb otthoni rendrakás, „csillámpor szórás” a tisztaság és rend visszavarázslásával otthonunkba szintén segíthet. Nem kell ahhoz csilliárdokért tanfolyamokra mennünk, kivonulnunk az életünkből, hogy alkothassunk. Mi lenne, ha a dolgozó szobát, sarkot alkotó szobának, saroknak neveznénk át? Mi lenne, ha a sütiillat egy Varázslónő keze nyomán születne ilyenkor és csak másodlagos szempont lenne az etetés?
„elengedni a feladatokat, a maximalizmust”
Az ősz és a tél közötti átmeneti időszak az elvégzett munka gyümölcseinek betakarítása utáni számvetés ideje is egyben. Mit tettem meg idén, ebben a hónapban, ezen a héten, ebben az életszakaszban? Mi maradt el, ami már nem fér bele? Elengedni a feladatokat, a maximalizmust, engedni, hogy a természet és a saját természetünk is befelé vigyen, elindítson egy olyan úton, ami már a nagyon bentről szól. Hogy majd utána megszülethessen az új.
„engedjétek zajlani és csendesedni”
A nők életében az is a szép, hogy ezt a körforgást hónapról hónapra tanítja számukra a testük, ha figyelnek, hallgatnak rá. Nem kell egy évet végigvárni, hogy a természet is megmutassa, mert a testük és a lelkük természete négyhetente közli ezt velük. Hallgassatok, figyeljetek. És figyeljétek a csendet, vagy a zajt, ami Bennetek van. Ne tetézzétek további információkkal, engedjétek zajlani, és csendesedni.
Várlak Benneteket szeretettel a női jóga kör alkalmakon vagy egyéni mozgásórán, női (lélek)egészség beszélgetésen.
