Salamon Anikó írása fókuszról és flowról
Csalóka napok, hideg, eső, meleg, napsütés váltakozása. Kint, de még bent, bent, de még kint. Várod, hogy elinduljon már a tavasz, legyen több erő, fény és napsütés, de valami még visszahúz a télbe, a bentlétbe. Mintha még nem készültél volna fel,
Türelmetlenséged elfogadássá szelídítéséhez számos eszközöd lehet, mind valahogy a figyelem eltereléséről, fókuszálásáról szól. Szó szerint a saját hajadnál fogva kell néha kihúznod magad a gödörből, és tudatosan irányítani a figyelmed valami konkrétra, valami szépre, valami olyan tennivalóra, tevékenységre, ami flowba tesz, amiben elfeledkezel a ködről, a várakozásról, a „de mi is volt az, amit elfelejtettem?” érzéséről. Egy elmélyült munka, egy hatvan perces jógagyakorlás, bármi, ami koncentrálja a figyelmedet, segíthet. Amikor beleugrasz gondolkodás nélkül, mint a hideg vizes medencébe, és felfedezed a tempózás örömét, a víz bársonyosságát, az izmaid együttműködését, az arcodat át- és lemosó áramlatot.
És mint minden flowban végzett folyamatnál,
Függetlenül attól, ki mit mond a teljesítményedről, ismét egy kicsit építetted a belső erőd várát. És pont elég, hogy Te tudod, hogy megtetted. És szépen lassan, lépésről lépésre tanítod meg magadnak a fókuszálást, a flowt, az elmélyülést és az elmerülést.
